LEGENDAUTAM – 8. FEJEZET – A KÉZ, AMI MAKACSABB, MINT ÉN
Agysérülés és ökölbe zárt ujjak
Egészen furcsán kezdődött: agysérülést kaptam egy
autóbalesetben. Utas voltam, a fejem megsérült, és ennek következményeként a
jobb kezem lebénult. Az ujjaim ökölbe szorultak, és úgy maradtak. Amikor
fürdettem magam, a víz befolyt az ökölbe, de nem tudtam kitörölni — olyan
görcsben álltak az ujjaim. Ez a tisztálkodásban is akadályt jelentett. Ezt nem
tudtam elfogadni.
Első műtét Szegeden – nem lett happy
end
2014-ben Szegeden kézműtétem volt, de sajnos nem sikerült. Ez saját tapasztalatom, és azt mondom: „Ha úgy érzed, az egészséged nem jó, menj tovább, amíg azt nem mondod: most már nincs más lehetőség, akkor belenyugszom.” Én is ezt csináltam. Kerestem az interneten, milyen megoldások léteznek. Így találtam rá egy tanulmányra, ami új utat mutatott nekem: Király Géza: A kézsebész dilemmája: szabad-e definitív módon megszüntetni mozgatóapparátusok működését? Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet, 2006. 49. évf. 2. szám, pp. 176–181
Küzdelem a betegszállításért –
egyedül, de nem feladva
Mivel egyedül élek, nem volt olyan ismerősöm, akivel
el tudtam volna menni Győrbe a kézsebészetre. Próbáltam mindent, amit egy
hétköznapi ember megtehet: leveleztem, telefonáltam, kértem betegszállítást —
de nem sikerült elintézni, hogy elvigyenek. Már-már feladtam, de azt mondtam
magamnak: „Ne add fel. Keress másik megoldást.”
Kecskemét – egy új irány, egy új
orvos
2016-ban jött egy új lehetőség. Kecskeméten fogadtak a
kézsebészeten. Sikerült betegszállítással eljutnom. Ott találkoztam Dr. Kertész
Gábor kézsebésszel. Külön köszönöm neki, hogy meghallgatott, és segített abban,
hogy új irányt találjak. Elmondtam neki mindent, amit otthon összeírtam. A
levél végére odaírtam: „Azt se baj, ha levágja a kezem.” Tudom, morbid mondat
volt, de akkor így éreztem. Ő viszont azt mondta: „Van másik megoldás.”
Dr. Turcsány István – a remény
embere
Beutalt Dr. Turcsány Istvánhoz, aki Nyíregyházán
dolgozik. Kiváló kézsebész, szakmailag és emberileg is nagyra becsülöm. Ha nem
találtam volna meg őt, nem kaptam volna vissza az életem. Végül sikerült vele
beszélnem. Azt javasolta, hogy menjek Budapestre, az Országos Baleseti Intézet
Kézsebészeti ambulanciájára, ahol ő decemberben rendel.
Decemberben eljutottam hozzá. Igaz, pár órát késtünk —
de ő megvárt engem. Megvizsgálta a kezem. Fogta, forgatta, az ujjaimat is. Úgy
csinálta, mint egy autószerelő, aki egy alkatrészt néz: hogyan lehet
működőképessé tenni. A terv megvolt. Láttam benne. Nem csak szakmai tudás volt
benne, hanem hit, hogy van megoldás.
A nyíregyházi műtét – újra van
értelme élni
Műtétet javasoltak. A nyíregyházi Jósa András
Oktatókórházban végezték el 2017 áprilisában. Onnantól kezdtem érezni: van
értelme élni. Nem lett tökéletes a kezem, de már nem volt ugyanaz. Nem csak
fájdalmat hordozott, hanem lehetőséget. Reményt.
Vonattal újra – Uzsgyi és túlélés
A műtét után Budapestre jártam kontrollra. Egy
alkalommal késtünk. Hazafelé azon gondolkodtam: régen tudtam vonattal utazni,
akkor most is képes vagyok rá? Kipróbáltam: elmentem Kiskunhalasig, majd vissza
Bajára. A vonat dízelmotorvonat volt, „Uzsgyi”. Egy kezem van, a lábam sem jó.
De megoldottam. Kihívás volt — és sikerült.
2018 – új műtét, új útvonal, új erő
2018-ban új műtétre kaptam időpontot Nyíregyházára.
Most a lábujjaim voltak soron, mert terheléskor karomállásban fordultak. Ünnep
volt, nem voltam itthon. El kellett dönteni: lemondom vagy elhalasztom?
Kerestem menetrendet, ahol nem kell átszállni. Találtam: Bajáról Kiskunhalasig,
onnan Keletibe, majd Nyíregyházáig egyenes járat. Eldöntöttem: elindulok
egyedül. Hátizsákban volt minden: pizsama, párna, tisztálkodás, váltáska.
Másnap taxival kimentem a vasútállomásra, és megindultam. Még én se tudtam,
honnan vettem az erőt? — de megcsináltam.
Zárás – a kéz, a vonat, és én
Most már tudom: a kéz makacs volt, de én is. A vonat elindult, és én vele. A műtétek nem csak testet javítottak, hanem lelket is. Ez a legendautam — Nem vagyok híres. Csak kibírtam, amit más talán nem. És most megírtam, hogy ne felejtsük el
De a történet itt még nem ért véget…
Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.
Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0
🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése