KÉT NYELV, EGY KOCSMA – 6. RÉSZ: ZIPPO, MERCI, PÁLINKA – A FÜSTÖS HADMŰVELET

       Két Nyelv, Egy Kocsma – 6. rész: Zippo, Merci, Pálinka – A Füstös Hadművelet.

  Egér vakarja a fejét, körbenéz a környéken – de sehol egy tisztaszesz-kereskedő. Hát itt már a jó szándék nem elég, ide bizony kapcsolatok kellenek. És ha kapcsolatról van szó, csak egy név csilloghat ebben a történetben: Jóska. Az az ember, akit a nyolcadik kerületben még tisztelettel üdvözölnek, és aki a Parlament folyosóján is tudja, hol főzik a legjobb kávét.

Egér nem sima okostelefonról tárcsáz, ez a cucc még „Szabadkán, a Zug kocsmában” lett megvéve, egy kis tuninggal megspékelve. Ha rápillantasz, azt hihetnéd, egy régi Nokia 6510-es az, ami még a westerncsizma sarkában is elfért.

                                               

De ez valójában egy James Bond-féle lehallgatásmentes csoda, ami egy másik vonalat nyit meg, ingyen beszél, és még a CIA is csak vakarja a fejét.

Jóska felveszi, és már mondja is: „Tisztaszesz? Persze, tudok szerezni. Körbenézek, aztán visszaszólok. De telefonfülkéből hívlak, az a lenyomozhatatlan! Sőt, az eladót is leszervezem, leviszi neked. De figyelj, ez nem a sarki bolt, itt már német márkában mérik az árát, nem forintban.”

Egér visszakérdez: „Telefonfülkéből? Pedig adtam egy ‘6510-es Nokia’-t, aztán nem az, ami lehallgatásmentes?”

                                                   

 Jóska csak annyit mond: Zsebem kongott, mint egy görbe hétvégén átbuliztam, úgyhogy Ecseri piacon csilingelt — egész jól eladtam!

                                                       

 Egér bólint. Tudja, hogy ez a biznisz nem olcsó mulatság, de ha a szatmári pálinka beindul, a Merci is újra ketyegni fog – és nem csak a motorja.

                                  Milán és a gyorspálinka legendája

Milán múltkor leugrott Szabadkára, mert hallotta, hogy ott a piacon van egy kocsma, amit csak úgy hívnak: „Zug”. Bement, hátha elcsíp valami friss infót – milyen bizniszbe érdemes most belefogni? Nem kellett sokáig várnia: kapott egy fülest, hogy a szatmári szilvapálinkát keresik, mint a messiást.

Hazafelé már kattogott is az agya. Tervezett. Kombinált. Stratégiázott. Egérrel összeültek, és elindult a nagy terv:

 – Te hozod a szatmári szilvát, én hozom a cukrot – mondta Egér.

– Cukrot? Az minek? – udvarból  kérdezte Sztipán bácsi, aki valaha maga is zavaros vizet evezett, szó szerint és átvitt értelemben is. Tudta, hogy Milán és Egér sem épp a sekély mederben eveznek, talán ezért is szereti őket.

                                                  Sztipán bácsi a  Partzán

Sztipán bácsi nem ma kezdte. Valamikor kuktában főzte az első pálinkáját, aztán lecserélte egy komolyabb berendezésre. Kapcsolatai voltak – nem is akármilyenek. Tito vezetéken partizánként állt be, háború után pedig a határmentén telepedett le. Kapcsolatok lent megmaradtak, alkatrészek jöttek zöldhatáron – a nyomsávon gurultunk, a káderrendszer pedig, mint egy régi protokoll, még működött, mintha örökös lenne 

A zöldhatáron akkoriban nem volt egyszerű átlépni tiltott sáv, káderrendszer, és mégis: valahogy működött, ha az ember tudta, merre van a nyom.

A tanya, amit talált, tökéletes volt: pont a nyomsáv mellett, ahol még engedély is kellett a belépéshez , még akkor is, ha épp dolgoztak a környéken.

 – de ő tudta, mikor és hogyan lehet bemenni, Milán és Egér tanácsot kértek tőle.

– Gyerekek – mondta Sztipán bácsi –, úgy éri meg, ha veszélyes vizet eveztek, akkor legyen tele a pénztárca is!

A víz, tisztaszesz és aroma kombinációja pedig tipikus volt – így készült náluk az úgynevezett „Minden belé”

 – A tisztaszesz szervezés nálunk van – mondta Egér. – Jóska már talált eladót,

sőt, még le is hozza ide.

                       A Zippo-akció és a pálinka utolsó útja – Picur bevetésen.

 A biznisz már dübörgött, mint a diszkó a falunapon. A tisztaszesz megvolt, az eladó hozta, a vevő fizetett – természetesen német márkában, mert hát stílusosan kell seftelni. Már csak a szállítás volt hátra, és itt jött a trükkös rész.

Egér és Milán összerakták a tervet: előre megy egy „tisztának tűnő” autó, mögötte a legendás 123-as Merci, tele kannákkal, amikben nem épp ásványvíz lapult. Egy baj volt: a szállító csak a megyehatárig vállalta, mert neki is volt kapcsolata – de csak addig tartott, mint a kocsmai hitel. Így Egér és Milán lealkudták a vételi árat, és jött a B-terv.

Nem volt más választás: csapatot kellett szervezni, aki elhozza a megyehatártól Sztipán bácsi tanyájáig. A brigád összeállt: Egér, Milán, Picur aki Tit Tok ott tanulta hegeszteni kezdő, de lelkes tanonc – és Lajoska, aki már annyi határon hozott át szilvát, hogy a NAV-nál külön mappája van.

Az első szállítás simán ment. Egy erdőszélen találkozás, kannák átpakolva, 123-as Merci ketyeg, olyan hang többi autók csak tisztelgetni- Még most is azt mondom ha lehet választani egy szalonból új autó nem azt választani. Inkább  egy  123 Merci elmegy világvége. Üzemanyag? – Minden csak folyékony legyen..

irány Sztipán bácsi. A pálinkafőző tartály már félig telt, az illat olyan volt, hogy még a szomszéd kutya is becsöngetett egy kupicáért.

Pár szállítás ment, mint a karikacsapás – de aztán jött a baj. A legelső út, amin Picur ment elől. Egér is felvezettet egy haditerv már előre mondta: „Az autóba legyen egy öngyújtó – de legalább egy Zippo! És egy flakon tele benzinnel.”

Picur pislogott: „Minek kell öngyújtó? És miért pont Zippo?”

A Zipper öngyújtót ábrázoló fotó Thomas Despeyroux munkája, az Unsplash oldalról.

Egér sóhajtott. „ Mint aki kémia tanár kérdezte mi a víz vegyjel „H₂O ez mentés kérdés gondolt, ha ezt nem tudja, osztályismétlés, de az „biztos hozzán nem került” gondolta a tanár:

 „Jajj, Picur... Fel kell készülni. Ha útközben belebotlunk egy rendőrkocsiba, nincs idő magyarázni.- Akkor lépsz a gázra, és amikor látod a földút kanyarját, keresel egy olyan helyet, ahol a Merci elfér, de a rendőr nem talál meg. És ha mégis... akkor jön a Zippo. -Kiszállsz, rádobod a benzines flakont az autóra,-Meggyújtod, a Zippo öngyújtó és futsz, mint a szél. Érted, Picur?”

Picur bólintott. A tanítás mélyre ment.

És eljött az utolsó szállítás. A tartály már majdnem megtelt, a pálinka szinte könyörgött, hogy főzzék meg. Picur ment elől, és ahogy Egér tanította – úgy csinálta. Belefutott egy rendőri járőrbe, de nem esett pánikba. Gázpedál, földút, kanyar, flakon, Zippo – és már futott is, mint akit a pálinkaszellem hajt.

                                                             

                                                       

A Merci füstölt, a rendőr pislogott, a kannák biztonságban voltak. És Sztipán bácsi csak annyit mondott: „na, ez már pálinka lesz, nem csak szesz.”

És a mondás, ami azóta is él a faluban: „Ha a Merci füstöl, a pálinka már úton van.” Mert vannak történetek, amik nem érnek véget — csak tovább gurulnak a földúton, egy kis porral, egy kis füsttel, és egy kupica emlékezettel.

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila .Vagy keresd ezt a

 

profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818