KÉT NYELV, EGY KOCSMA. 10. RÉSZ – A KANNÁS VALUTA ÉS A 123-AS MERCI LEGENDÁJA

 

Két Nyelv, Egy Kocsma.10. rész- A kannás valuta és a 123-as merci legendája

                                               

                           A flakon, ami mindig gurult – de sosem csörgött

Aki járt már a déli határ mentén a ’90-es években, tudja: ott a flakon nem csak vízre volt. Ott a flakon történetet hordozott. Zoli például mindig vitt magával egyet – piros, műanyag, kicsit horpadt, de megbízható. Aki ránézett, azt mondta: „Ez csak víz.” Aki tudta, az csak mosolygott.

                          A seftes csomagtartó – ahol minden rekesz mesél

A 123-as Merci csomagtartója nemcsak pótkeréknek adott helyet, hanem a túlélésnek is. Ott lapult a flakon, az ülés alá rejtve, néha a szőnyeg alatt, néha a hangszóró mögött. Mert a seft nem csak az, amit látsz – hanem az, amit elrejtesz. És Zoli tudta, hogyan kell úgy elrejteni, hogy még a rendőr is azt mondja: „Ez csak víz.”

                   A határnál minden flakon gyanús – de nem minden flakon veszélyes

Volt egy nap, amikor Zoli kicsit késve érkezett a kis határhoz. A sor már mozgott, a Mercik gurultak, a kannák zörögtek. Ő meg ott állt, a flakonnal a kezében, és nézett a határőrre. A sapka piros volt – tehát büntetés. De Zoli nem jött zavarba. Kinyitotta a flakont, megkínálta a rendőrt: „Kér egy kortyot?” A rendőr beleszagolt, elmosolyodott – és intett, hogy mehet.

                        A flakon filozófiája – ha nem kérdezik, ne magyarázd

A seftesek között volt egy mondás: „A flakon addig víz, amíg nem kérdezik.” És ha kérdezik, akkor is csak akkor baj, ha válaszolsz. Zoli sosem magyarázott. Ő csak mosolygott, és ment tovább. Mert a flakon nem csak üzemanyagot rejtett – hanem bizalmat, rutint, és néha egy kis pálinkát is. De azt már tényleg csak a legendák mondják

                                             A kocsma, ahol a flakon sztár lett

A sztori persze terjedt. A kocsmában már úgy mesélték, hogy Zoli egyszer egy flakonnal ment át három határon, és egyiknél sem kérdezték meg, mi van benne. Mások szerint egyszer egy galamb is ivott belőle, és utána valutát hozott. De egy biztos: a flakon nem csak víz volt. És aki egyszer megfogta, az tudta – ez nem csak műanyag, ez történelem.

                              A reggel, amikor a flakon üres volt – de a brifkó tele

Volt olyan nap is, amikor a flakon már üres volt, de a brifkó tele. Mert minden csepp számított. És ha jól adagoltad, nemcsak pénzt hozott, hanem sztorit is. A Merci gurult, a kanna zörgött, a flakon pedig ott állt, mint egy csendes tanú. Mert a seft nem csak üzlet – hanem életforma.

                    Aki ma is emlékszik, azt milyen seftes élet a 123 merci sorban.

Mert a legjobb sztorik nem azok, amiket elmondanak – hanem azok, amiket csak sejteni lehet. Jusson eszedbe Zoli mondata: „Ez csak víz. De ha akarod, lehet valuta is.”

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila.(Egér)Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.  

Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0  

🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu