Seft-történelemben – a 123-as Merci

                                           

 

Seft-történelemben – Matild néni aranykora

A pult mögött ott állt Matild néni, a meggyszörp királynője. Frizurája fényesebb volt, mint az áramszámla előtt toporgó nepper reménye, és amikor megkérdezték tőle, mitől ilyen ragyogó, csak legyintett:

Disznózsír, gyerekem. Míg meleg még a fejbőr, kenni kell. Vékonyan. Mint zsíroskenyérre a paprikát.”

Ő látott már mindent: valutás üzletet, csapolt korsóért lekopogott VW Passatot TDI, és egyszer valaki egy kannáért cserébe zongorát vitt el. Azóta is rebesgetik, de senki sem meri megkérdezni, hogy volt-e benne szatyor. Talán igen. Talán csak legenda. De az biztos, hogy Matild néni nem adott el semmit – csak cserélt. Meleg kézfogással és hideg meggyszörppel.

Minden valamirevaló seftelőnek 123-as Mercije volt. Nem divatból, hanem mert a 100 literes tank önmagában is bankként működött. És aztán ott volt Jockey, a Passatos fiú, akinek járgánya turbós volt, és úgy füstölt, „mintha az ukrán szél jönne megint”. A műszerfalon három Marlboro  doboz 100-as, a zsebében egy benefon delta mobil – kihúzható antennával, nehogy ne legyen térerője a bizalomnak. Ez egy olyan mobil volt, amit egy kis trükkel rá lehetett állítani a másik hálózatra — és ha nem buktál le, ingyen lehetett vele beszélni

Az igazi üzlet nem boltban köttetett, hanem kocsmában, vagy egy nejlonszatyor mélyén  németmárkában. Gázolaj helyett perolaj, benzin helyett színezett lötty — és talán senki sem tudta, mi is gurult valójában a tankban.

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu