Sínek, mozdonyok és az elalvás művészete

Álmos utazás – egy emlékfoszlány

Sínek, mozdonyok és az elalvás művészete

Talán 2018-ban volt, egy kontrollvizsgálat után hazafelé tartottam a Szent János Kórházból. Fáradt voltam, de sietnem kellett – a vonat nem vár. A Keletibe beérve gyors jegyvásárlás, futás a vágányhoz… és siker! Jegy a kézben, vonat elérve, egy üres fülkébe lehuppanva.

Szemben velem egy hölgy ült, akivel hamar beszédbe elegyedtünk. Beszédstílusa, akcentusa elárulta: Jugoszláviából származott – vagy ahogy otthon mondtuk: „jugó". A történetei egy másik világból szóltak, és én figyeltem – jólesett hallgatni más múltját, miközben én a saját jövőm felé zötyögtem.

A vonat közben robogott, és én egyszer csak elgondolkodtam: vajon ez az a járat, ami régen Belgrád–Bécs expresszként közlekedett? Talán ’95 óta van forgalomban? És ekkor… elnyomott az álom.

Hajnali kettő óta ébren voltam, és most egyszerűen elaludtam. Se én nem mondtam meg, hol szállok le, se a hölgy nem kérdezte. Egyszer csak felriasztott egy kéz, amely megrázott:

> – Maga átjön? Ez itt Kelebia — a következő már Jugoszlávia lesz…

Felugrottam, még félig álomban: > – Kiskunhalast elhagytam?! > – Igen – bólintott mosolyogva.

Kelebia. Megérkeztem, de nem egészen úgy, ahogy terveztem.

Nosztalgiaszínű kerülőút

A vasútállomás épületébe belépve rögtön mondtam a jegypénztáros hölgynek, mi történt. Bajára tartottam, de Kiskunhalason le kellett volna szállnom – én meg átaludtam. Megijedni nem ijedtem meg,ismerem a környéket.

És tudod, mi ugrott be? 1990-ben, az állomással szemben még volt egy kis eszpresszó. Talán még ma is áll. Mellette meg egy disco, ahol annak idején AC/DC „Thunderstruck”-ra tomboltunk. De ez már egy másik történet lesz. 

A pénztáros, velem egykorú hölgy, nosztalgiázva beszélgetett velem, majd elmagyarázta az utat: vissza Kiskunhalasra, onnan másik vonattal Bajára. Ez így plusz másfél óra, de végül hazaértem. Egy élménnyel több, mint terveztem.

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818

 

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu