A presszó, újabb legenda a biliárdasztal

                                              

A presszó, a biliárdasztal és a fehér víz – újabb legenda a faluból

Volt egyszer, nem is olyan rég, két jó barát a faluban – olyan fajták, akik tényleg mindent megosztottak: sztorit, fröccsöt, csendet, nevetést.

Egy szombati délután, az utcasarkon futottak össze – nem laktak közel egymáshoz, de fejben már előző este megbeszéltek mindent: egyikük hoz fehérbort, a másik vöröset. De hát, tudjátok… „fehérbor” az csak mese – az valójában fehér víz. 😉

Leültek egy padra, kortyolgatták a házi palackokat, és eldöntötték, hol folytatják az estét. Azt mondja az egyik:

– Figyelj! A melóhelyen beszélték, hogy nyílt egy új presszó. Nézzük meg!

Úgy is tettek. Az épület kívülről kissé ósdi, de rendezett volt – ők már ismerték régről. Ahogy beléptek, leesett az álluk: bent minden új! Kerek asztalok, rajtuk csipketerítők, a falon körben tükör – ilyet a faluban még nem láttak.

És ott állt a presszó szíve: egy karambol biliárdasztal. Nem is akármilyen! Voltak, akik csak ezért jártak oda –nem inni, csak nézni a játékokat. Komoly emberek, komoly tétekkel: egy kör ital, egy Bambi, néha egy inkább több kisfröccs – és bizony nem ritkán valódi pénz is forgott az asztalon.

Egy rossz lökés után csak némán lehetett kortyolni. Olyan volt az, mint egy csendes ítélet. Tudod, amikor az ember már tudja, hogy fizetni fog... és nemcsak magának.

A faluban – mint minden rendes helyen – itt is voltak törzsvendégek. Sőt, a legenda szerint még ma is emlegetik, milyen partik folytak ott.

A biliárdasztal mellett, a falon festmény: két férfi dákóval, az asztalon könyv vagy papír. Mellette egy mondat: „Az írnok is iszik.”

Tudniillik: aki tétekre játszott, annak nemcsak a játékot kellett figyelni, hanem író is kellett, aki rögzítette a pontokat. Az írnok volt a csendes bíró, a jegyző, a tanú… és bizony, ha valaki veszített, ő állta az írnok italát is. Mert hát: „Az írnok is iszik.” És ha már iszik, akkor azt is meg kell fizetni.

Így lett ebből is legenda. Egy presszó, egy biliárdasztal.

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu