Vasárnapi barangolás Bácsalmáson.2025.06.29. – emlékek nyomában

Vasárnapi barangolás Bácsalmáson.2025.06.29. – emlékek nyomában

Vasárnap újra Bácsalmás felé vettem az irányt – a szülővárosomba, ahová mindig különleges érzésekkel térek vissza. Most sajnos csak egy délelőttre jutott időm, elsősorban azért, hogy kilátogassak a temetőbe szüleimhez. Rövid, de tartalmas látogatás volt. A temetőfelé, útközben megálltam ott, ahol annak idején a "göcsiben" fociztunk. Egy kis tér volt az, két faágból eszkábált kapuval – és persze rengeteg lelkes meccsel. Hát igen… körülbelül 40 év felett elszállt azóta.  

https://www.youtube.com/watch?v=hk7LTAN4bik

 

Ahogy már-már hagyománnyá vált, egy haboskávéra és egy frissítő üdítőre is megálltam – hiszen egy kis kényeztetés mindig jár. 😉. 

Ha egyszer Bácsalmáson jártok, ne hagyjátok ki a Dob utca sarkán megbújó „Pedro Cafe & Bár”-t! Nekem örökre „sörözőként” maradt meg az emlékeimben – egy igazi kedvenc, ahol mindig otthon éreztem magam. Barátságos kiszolgálás, finom italok, otthonos hangulat… ha erre jártok, ki ne hagyjátok!

Innen a főutcán folytattam utamat, majd rákanyarodtam a Szent János utcára – amit régen Lenin utcának hívtak. Itt, a mai Kígyó Gyógyszertár helyén működött egykor az Éva presszó, amit mi csak "kis presszónak" neveztünk. És ha kispresszó, akkor természetesen Etanéni is ott van az emlékeimben – mindig mosolygósan, határozottan szolgálta ki a vendégeket. 

Továbbhaladva elértem a kulturális központ melletti teret, ahol ma már a Nóra Cukrászda áll. Régen itt volt a híres „nagypresszó”, ahol Jenő bácsi volt a főnök. Rengeteg történet kötődik ehhez a helyhez – igazi legendás időszak volt, amiből akár egy diszkós emlékkönyvet is meg lehetne írni!

Majdnem a vasútállomásnál jártam már, amikor elhaladtam a régi hengermalom mellett. Itt nem igazán kötődnek személyes emlékeim, csak egy gyors pillantást vetettem rá. A valódi történetek számomra a presszók körül forognak – ezek őrzik a fiatalságom ízeit, illatait, hangulatait.

Ez volt hát a vasárnap délelőtti sétám Bácsalmáson – egy rövid, de érzelemdús időutazás. A régi fotókat, amiket otthon találtam, feltettem egy videóra is – így más is bejárhatja velem ezt a múltidéző utat. 

 

 

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu