„Strandra mentem.” – így kezdődtek a gyerekkorunk legszebb napjai Bácsalmáson. Kiabálás a medencéből: „Hol pakoltátok?” – „A szobornál!” vagy „A vízcsapnál!” Így találtunk egymásra a bácsalmási strandon, ahol minden nap egy új kaland volt. Emlékszel még, amikor egy negyed kenyér és egy gyufásdoboznyi dzsem volt a strandlakoma? A bácsalmási strand medencéje, az 5-ös dobogó, a vízcsap melletti pakolás – gyerekkorunk nyara újraéled
LEGENDAUTAM
– 12. fejezet: Gyerekkori strandélmények Bácsalmáson.
így
strandoltunk gyerekkorunkban Bácsalmáson
Van egy város, amely mindig a szívemben
marad: Bácsalmás, a szülővárosom. Ha lehunyom a szemem, ma is
látom a régi utcákat, hallom a gyerekzsivajt, és érzem a nyár illatát.
Alsó tagozatos diákok voltunk, talán hat–tíz
évesek, amikor a legnagyobb izgalmat nem a nyári szünet várása jelentette,
hanem az, hogy mikor nyit
ki a strand. Akkoriban még szombaton is volt tanítás, de mi már
pénteken számoltuk a perceket: közeledett május elseje, és vele együtt a nagy
pillanat, amikor végre megnyílt a bácsalmási strand.
Más gyerekek a vakációt várták, mi viszont alig bírtuk kivárni, hogy elérkezzen az a nap, amikor belevethetjük magunkat a vízbe, és kezdődhet a nyár igazi varázsa.
A kis és a nagy strand
Bácsalmáson két strand is volt. A „kis strand” mellett tanultam meg úszni, ott tartották az úszótanfolyamot is. Egy tornatanár oktatta a gyerekeket, aki türelmesen magyarázta, hogyan kell a vízben mozogni. A hely régen a PB-gázcsere telep mellett volt, a mai Mártírok útja 37. környékén, a vasútállomás felé baloldalon.
A képen még Hahn Attilaként ugrottam fejest – ma már
Gründfelder Attilaként írom e sorokat, de az emlék ugyanaz: a bácsalmási kis
strand, ahol megtanultam úszni. Fotó:
Petőfi Népe, Szénási Lászlóné, 1978.
A nagystrand nyitása
A „nagy strand” pedig a mai uszoda mögött terült el.
Ez volt az igazi csoda számunkra: nagy medence, sok gyerek, és rengeteg játék.
.jpg)
A második napon már benépesült a város új strandja.
Fotó: Petőfi Népe, 1994.”
Szombaton délben nyitott, hétköznapokon más volt a
nyitvatartás. Úgy emlékszem, szombaton fél tizenkettőkor ért véget a tanítás,
és mi szinte futva rohantunk haza. Gyorsan ledobtam a táskát, az asztalra pedig
egy papírfecnit hagytam: „Strandra mentem.” Ez volt a
legfontosabb üzenet a családnak.
A nagystrand különlegességei
A nagystrand az 1960-as évek elején épült, és
akkoriban igazi korszerű csodának számított. Az öltözőben le lehetett adni a
ruhákat, ahol egy kedves ruhatáros néni fogadott minket. Úgy emlékszem, a bal
karja hiányzott vállból, de sosem tudtuk, mi történt vele. Mindig hófehér
köpenyben járt, és mosolyogva intézte a dolgokat.
A medence mellett kádfürdő is működött, bár
én csak a kiírást láttam, magát a helyiséget sosem. Természetesen büfé is volt:
ha volt pénzünk, szódát kértünk, de legtöbbször inkább a vízcsapból ittunk. A
vízcsap a medence közepén, a járda szélén állt, és már az odasétálás is külön
élménynek számított.
A jegypénztárnál mindig sor állt, és persze
tolakodtunk, hogy minél hamarabb bejussunk a medencéhez. Nem is tudom, mennyibe
került a jegy, de nekünk az élmény volt a lényeg. Miután bejutottunk, két
kedvenc helyünk volt a pakolásra: az egyik a szobor mellett — egy földön ülő
hölgyet ábrázolt —, a másik pedig a vízcsap környékén, a medence közepénél.
A büfé pultja rozsdamentes lemezből készült,
fa rácsos zöld színű volt, és bent mindig hűvös levegő fogadott. A homokozóban
a nagyfiúk fejeléses labdajátékot játszottak, mi pedig persze utánoztuk őket,
és próbáltunk olyan ügyesen játszani, mint ők.
Ha valaki hamarabb ért oda, és már a vízben
volt, kiabáltunk neki: – „Hol pakoltátok?” Ő pedig visszakiáltotta: – „A szobornál!”
vagy „A vízcsapnál!”
Így mindig tudtuk, hol találjuk meg egymást,
és a strand igazi közösségi élménnyé vált számunkra.
A medence szélén gyerekek, háttérben öltözők és fák
– így nézett ki a bácsalmási strand régen. Forrás: Galéria Savaria online
piactér.”
Víz alatti fogócska és filléres
lakoma
A medencében órákig játszottunk. A legnagyobb kedvencünk a
víz alatti fogócska volt. A pályát az 5-ös dobogó és a rács közötti részen
alakítottuk ki, és ott kergettük egymást, míg ki nem fáradtunk.
A zsebünk mélyéről előkerült néhány 10, 20, 50 filléres –
ennyi kellett a kenyérhez és a dzsemhez. Átmentünk a stranddal szemben lévő
ABC-be (ma Azúr drogéria van ott, előtte pedig a Bambino Cukrászda működött). A
legnagyobb kincsünk egy negyed kenyér volt. Ha elég pénzünk gyűlt össze,
vettünk hozzá egy kis dzsemet is. Ha nem, maradt a kenyér magában.
És milyen finom volt! Összebújtunk, kézzel törtük szét
a kenyeret, és körbeadtuk. A dzsem olyan kicsi volt, mint egy gyufásdoboz, de
mindenki kapott belőle egy falatot. Hihetetlen, hogy ilyen kevésből is jól
laktunk, és milyen boldogok voltunk közben!
Estig tartó fürdőzés
A strand este hétig volt nyitva. Akkor szó szerint
„kizavartak” minket a medencéből. Fél nyolckor már mindenki a parton volt.
Kivéve szerdán, mert akkor leengedték a vizet, és csütörtökön szünnap volt.
A nyári szünetben persze egész nap ott lógtunk. Ha nem
volt nyári munka az iskolából – napraforgó egyengetés vagy szőlőben kaccsolás
–, akkor irány a strand. Ha otthon senki sem volt, megint csak papírt hagytam
az asztalon: „Strandon vagyok.” Ez volt a gyerekkorunk jelszava.
A bácsalmási strandfürdőn
Zuhany alatt nevetve, lábujjhegyen – így kezdődtek a
strandos délutánok Bácsalmáson. Fotó: Petőfi Népe archívum.1976”
A gyerekkor íze és hangulata
Ezek az emlékek ma is élnek bennem. A strand nemcsak a
vízről szólt, hanem a közösségről, a barátságról, a közös nevetésekről. A
kenyér és dzsem íze, a víz alatti fogócska, a kiabálások a medencében –
mind-mind olyan pillanatok, amelyek örökre velünk maradnak.
Zárszó
Ma, amikor elmegyek a mai uszoda mellett, mindig
eszembe jutnak ezek a régi idők. A gyerekkorunk egyszerű volt, de tele
boldogsággal. Nem kellett sok: egy negyed kenyér, egy gyufásdoboznyi dzsem, egy
vízcsap a medence szélén – és máris teljes volt a világ.
De a történet itt még nem ért véget…
Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.
Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése