A blog hivatalos logója – GA

2025. november 13., csütörtök

LEGENDAUTAM – 10. FEJEZET – EGÉRKE VOLTAM ÉS VILÁGOT ÉPÍTETTEM – BÁCSALMÁS RETRÓ KALANDJAI

 

                                               

                                                                                   

Egérke voltam – és világot építettem. Bácsalmás homokos útjain, bunkerek között, csúzlival, cseresznyével, mozi előtt és trafik mögött – így kezdődött a legendautam…



LEGENDAUTAM – 10. fejezet-Egérke voltam és világot építettem – Bácsalmás retró kalandjai.

Iskolakezdés és becenév.

1974-ben kezdtem Bácsalmáson az általános iskolát. Az „alsó” nekem mindig a lányiskola volt, ott jártunk 1–4. osztályig. Ma már „Bácsalmási Körzeti Általános Iskola és AMI” néven fut, de nekem örökre megmarad a régi emlék. Akkoriban négy iskola volt a városban: a lányiskola az alsó tagozatnak, a fiúiskola a nagyobbaknak (5–8. osztály) Ma már „Bácsalmási Körzeti Általános Iskola és AMI „ néven fut  és a  „Hunyadi János Gimnázium”, és a Tábori utcában a kisegítő iskola. Így jött össze a négy iskola, amelyek együtt adták Bácsalmás gyerekvilágát

Az első osztályban kaptam a becenevem: „egér”, mert én voltam a legkisebb. Nem bántam,  azóta büszkén viselem a beceneven! – minden osztályban kellett egy egérke

Szombati sorozatok és hazafelé vezető utak

Akkoriban még szombaton is volt tanítás. Délben, ahogy vége lett az órának, rohantunk haza, mert kezdődött a Jugoszláv sorozat, „A belgrádi fiúk”. Talán pont dél körül indult, és mi már alig vártuk. Hazafelé mindig más útvonalat választottunk. A Kishíd utcában lakott az egyik barátom, őt ott kísértük haza. A másik barátom a Bartók utcába ment. A Rákóczi út és a Damjanich utca sarkán rendszerint elváltak útjaink: ő az Árpád vezér utcában lakott, én pedig még egy sarkot tettem meg, és már otthon voltam – a Jurinovics (ma Posta) utcában.

Biciklik, kutak és csúzlik

Alsós korunkban biciklivel jártuk be a környéket. Tudtuk, melyik kút adja a leghidegebb vizet – minden utcában volt egy, és nekünk ez igazi kincs volt. Aki tejgumiból csinált csúzlit, az volt a menő. Nekünk maradt a szelepgumi, de az sem volt rossz: egy jó lövéssel még vadgalambot is le lehetett szedni.

Traktoros bácsik és földszéli kalandok

Figyeltük, hol szántják a földet, és milyen traktor dolgozik rajta. Odaálltunk a szántóföld végére, és vártuk mikor jön a traktor. Amikor közeledett, odamentünk, és könyörögtünk: Traktoros bácsi, vigyen el egy kanyarra!” Az volt az igazi élmény, amikor végre mi is beülhettünk, és úgy éreztük, mintha a világ tetején ülnénk. 

Doboka, homok és bunkerek

Bácsalmás és Bácsszőlős között volt a Doboka nevű homokos terület. A földút inkább homok volt, biciklivel alig lehetett haladni. Mellette egy kitaposta ösvény vezetett, azon jártunk.

Az 1950–60-as években a déli határon bunkerrendszer épült. Mi tudtuk, merre vannak. Egyik bunker környékén barátom nagyszülei laktak tanyán. Kimentünk hozzájuk, és felfedeztük a bunkert: vasbeton falak, lőrés, acéllemez ajtó, középen keményfa.

Barackos csínyek és menekülés

A bunker környékén volt egy barackos, körbe drótkerítéssel. A barackost csősz őrizte. Mi bemásztunk, ettünk a fáról, sőt vittünk is a táskánkban. Egyikünk mindig kint maradt figyelni. Amikor jött a csősz, gyorsan lemásztunk, átmásztunk a kerítésen, és futás be az erdőbe. Ott elbújtunk, megvártuk, míg elmegy.

Germes cseresznye és zsulás gazda

Mellette egy tanya is állt, a szőlőben pedig egy hatalmas germes cseresznyefa. Felmásztunk rá, és ettük a bordópiros, roppanós cseresznyét. Akkor jött a baj: a gazda kijött zsulával horolni. A ‘kapálni’ szót inkább a földeken használták – kukorica, paprika vetés után. A homokos szőlőben viszont másképp mondták: ott ‘zsulával horolni’ volt a kifejezés. Ez egyfajta helyi szóhasználat, amit gyerekként így hallottam.”. Már késő délután volt, amikor a barátom nagymamája kiabált: „Janika, merev vagytok?” Nagy nehezen lemásztunk, és elmentünk hozzá. De megérte – a germes cseresznye miatt.

Kígyós-patak és Hegyi bácsi.

A Kígyós-patak, ami Bácsalmáson átfolyik, különös hely volt. Horgászni lehetett benne, napkárászt fogni. Az öreg Hegyi bácsi szinte minden nap ott ült, mellette halkan szólt a ‘Sokol’ rádió. Hihetetlen, milyen tiszta víz volt – mi még ittunk belőle. A régi vasútvonal hídja alatt pedig különösen jó volt: ott a víz tiszta és hideg maradt. Nem tudom, megvan-e még, én úgy negyven éve jártam ott.

Nagypark, kispark és a trafik

A nagyparkban volt egy mocsár, amelyet a kerítés választott el a strandtól. Egy ösvény vezetett át rajta, és mi gyerekként úgy hittük, ha valaki nem azon megy, akkor beleesik a mocsárba és elsüllyed. A nagypark igazi aranybánya volt: hintáról ugráltunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. A kispark szélén ott állt a posta, vele szemben pedig egy apró trafik – Bozó bácsi boltja. Nem is volt igazi bolt, olyan kicsi, hogy éppen csak elfért benne Bozó bácsi. Mégis minden kapható volt: dohány, szivar, cukor, csoki. Tájszólásban úgy mondták: ‘máig harcol német katona lehet kapni’ –  A különféle édességeket. Mi pedig ott álltunk, és az üveg mögött bámultuk a cukorkákat, játékokat.

Mozi, vetítések és Lázó bácsi

A 70-es és 80-as években az öreg Lázó bácsi mindig kiment a vasútállomásra, mert a vonat hozta a filmeket. Alumínium dobozokban érkeztek meg, a MOKÉP küldte őket Bácsalmásra. Lázó bácsi jellegzetes alak volt, főleg a mustársárga Zaporozsec miatt… Így érkezett meg hozzánk a mozi varázsa – hihetetlen, de akkoriban így jutott el a film Bácsalmásra. 

Bácsalmási utcakép a 70–80-as évekből . Forrás: egykor.hu”

 

A mozi épület előterében egy dupla szárnyú üveges ajtón át lehetett belépni a „nagypresszóba”, amit Jenő bácsi vezetett – igazi úriemberként. Bácsalmáson ott volt a kis presszó is, az „Éva-presszó”.

Archív hangulatfotó az Éva presszó elől – a 70–80-as évekből. A kép illusztrációként szerepel.

 Záró gondolat

A bácsalmási gyerekkor nem csak emlék – legendává vált. A homokos utak, a bunkerek, a traktoros bácsik, a germes cseresznye, a mozi és a nagypark mind egy világot építettek nekünk. Mi voltunk a felfedezők, a csínytevők, a hintáról ugrók, a patakugrók. És én, az „egérke”, ott voltam mindenhol.

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz megGründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.  

Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0  

🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LEGENDAUTAM – 13. FEJEZET: BÁCSALMÁSON – SIMSON-TREND A MI VILÁGUNKBAN

  Bácsalmáson, az áruház sarkán így telt a napunk – 1985-ben, saját Simsonommal, egykerekezés közben. A 80-as évek Bácsalmása nemcsak utca...