Egérke voltam – és világot építettem. Bácsalmás homokos útjain, bunkerek között, csúzlival, cseresznyével, mozi előtt és trafik mögött – így kezdődött a legendautam…”
LEGENDAUTAM –
10. fejezet-Egérke voltam és világot építettem – Bácsalmás retró kalandjai.
Iskolakezdés és becenév.
1974-ben kezdtem Bácsalmáson az általános iskolát. Az
„alsó” nekem mindig a lányiskola volt, ott jártunk 1–4. osztályig. Ma már
„Bácsalmási Körzeti Általános Iskola és AMI” néven fut, de nekem örökre
megmarad a régi emlék. Akkoriban négy iskola volt a városban: a lányiskola az
alsó tagozatnak, a fiúiskola a nagyobbaknak (5–8. osztály) Ma már „Bácsalmási
Körzeti Általános Iskola és AMI „ néven fut
és a „Hunyadi János Gimnázium”,
és a Tábori utcában a kisegítő iskola. Így jött össze a négy iskola, amelyek
együtt adták Bácsalmás gyerekvilágát
Az első osztályban kaptam a becenevem: „egér”, mert én voltam a legkisebb. Nem bántam, azóta büszkén viselem a beceneven! – minden osztályban kellett egy egérke
Szombati sorozatok és hazafelé
vezető utak
Akkoriban még szombaton is volt tanítás. Délben, ahogy
vége lett az órának, rohantunk haza, mert kezdődött a Jugoszláv sorozat, „A
belgrádi fiúk”. Talán pont dél körül indult, és mi már alig vártuk.
Hazafelé mindig más útvonalat választottunk. A Kishíd utcában lakott az egyik
barátom, őt ott kísértük haza. A másik barátom a Bartók utcába ment. A Rákóczi
út és a Damjanich utca sarkán rendszerint elváltak útjaink: ő az Árpád vezér
utcában lakott, én pedig még egy sarkot tettem meg, és már otthon voltam – a
Jurinovics (ma Posta) utcában.
Biciklik, kutak és csúzlik
Alsós korunkban biciklivel jártuk be a környéket.
Tudtuk, melyik kút adja a leghidegebb vizet – minden utcában volt egy, és
nekünk ez igazi kincs volt. Aki tejgumiból csinált csúzlit, az volt a menő. Nekünk
maradt a szelepgumi, de az sem volt rossz: egy jó lövéssel még vadgalambot is
le lehetett szedni.
Traktoros bácsik és földszéli
kalandok
Figyeltük, hol szántják a földet, és milyen traktor dolgozik rajta. Odaálltunk a szántóföld végére, és vártuk mikor jön a traktor. Amikor közeledett, odamentünk, és könyörögtünk: „Traktoros bácsi, vigyen el egy kanyarra!” Az volt az igazi élmény, amikor végre mi is beülhettünk, és úgy éreztük, mintha a világ tetején ülnénk.
Doboka, homok és bunkerek
Bácsalmás és Bácsszőlős között volt a „Doboka” nevű homokos terület. A
földút inkább homok volt, biciklivel alig lehetett haladni. Mellette egy
kitaposta ösvény vezetett, azon jártunk.
Az 1950–60-as években a déli határon bunkerrendszer
épült. Mi tudtuk, merre vannak. Egyik bunker környékén barátom nagyszülei
laktak tanyán. Kimentünk hozzájuk, és felfedeztük a bunkert: vasbeton falak,
lőrés, acéllemez ajtó, középen keményfa.
Barackos csínyek és menekülés
A bunker környékén volt egy barackos, körbe drótkerítéssel.
A barackost csősz őrizte. Mi bemásztunk, ettünk a fáról, sőt vittünk is a
táskánkban. Egyikünk mindig kint maradt figyelni. Amikor jött a csősz, gyorsan
lemásztunk, átmásztunk a kerítésen, és futás be az erdőbe. Ott elbújtunk,
megvártuk, míg elmegy.
Germes cseresznye és zsulás gazda
Mellette egy tanya is állt, a szőlőben pedig egy hatalmas
germes cseresznyefa. Felmásztunk rá, és ettük a bordópiros, roppanós
cseresznyét. Akkor jött a baj: a gazda kijött zsulával horolni. A ‘kapálni’
szót inkább a földeken használták – kukorica, paprika vetés után. A homokos
szőlőben viszont másképp mondták: ott ‘zsulával horolni’ volt a kifejezés. Ez
egyfajta helyi szóhasználat, amit gyerekként így hallottam.”. Már
késő délután volt, amikor a barátom nagymamája kiabált: „Janika, merev vagytok?” Nagy nehezen lemásztunk, és elmentünk
hozzá. De megérte – a germes cseresznye miatt.
Kígyós-patak és Hegyi bácsi.
A Kígyós-patak, ami Bácsalmáson átfolyik, különös hely volt. Horgászni lehetett benne, napkárászt fogni. Az öreg Hegyi bácsi szinte minden nap ott ült, mellette halkan szólt a ‘Sokol’ rádió. Hihetetlen, milyen tiszta víz volt – mi még ittunk belőle. A régi vasútvonal hídja alatt pedig különösen jó volt: ott a víz tiszta és hideg maradt. Nem tudom, megvan-e még, én úgy negyven éve jártam ott.
Nagypark, kispark és a trafik
A nagyparkban volt egy mocsár, amelyet a kerítés választott el a strandtól. Egy ösvény vezetett át rajta, és mi gyerekként úgy hittük, ha valaki nem azon megy, akkor beleesik a mocsárba és elsüllyed. A nagypark igazi aranybánya volt: hintáról ugráltunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. A kispark szélén ott állt a posta, vele szemben pedig egy apró trafik – Bozó bácsi boltja. Nem is volt igazi bolt, olyan kicsi, hogy éppen csak elfért benne Bozó bácsi. Mégis minden kapható volt: dohány, szivar, cukor, csoki. Tájszólásban úgy mondták: ‘máig harcol német katona lehet kapni’ – A különféle édességeket. Mi pedig ott álltunk, és az üveg mögött bámultuk a cukorkákat, játékokat.
Mozi, vetítések és Lázó bácsi
A 70-es és 80-as években az öreg Lázó bácsi mindig kiment a vasútállomásra, mert a vonat hozta a filmeket. Alumínium dobozokban érkeztek meg, a MOKÉP küldte őket Bácsalmásra. Lázó bácsi jellegzetes alak volt, főleg a mustársárga Zaporozsec miatt… Így érkezett meg hozzánk a mozi varázsa – hihetetlen, de akkoriban így jutott el a film Bácsalmásra.
Bácsalmási utcakép a 70–80-as évekből . Forrás: egykor.hu”
A mozi épület előterében egy dupla szárnyú üveges ajtón át lehetett belépni a „nagypresszóba”, amit Jenő bácsi vezetett – igazi úriemberként. Bácsalmáson ott volt a kis presszó is, az „Éva-presszó”.
Archív hangulatfotó az Éva presszó elől – a 70–80-as évekből. A kép
illusztrációként szerepel.
Záró gondolat
A bácsalmási gyerekkor nem csak emlék – legendává
vált. A homokos utak, a bunkerek, a traktoros bácsik, a germes cseresznye,
a mozi és a nagypark mind egy világot építettek nekünk. Mi voltunk a
felfedezők, a csínytevők, a hintáról ugrók, a patakugrók. És én, az „egérke”,
ott voltam mindenhol.
De a történet itt még nem ért véget…
Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.
Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése