KÉT NYELV, EGY KOCSMA, HATÁRMENTI KALAND – 3. RÉSZ: CABERNET DIESEL 1994 KFT.
Cabernet Diesel 1994 Kft. – Retró beszerzés, pesti legendák, és egy brifkó valuta
A Keleti pályaudvar előtt kezdődött minden. Milán és Egér ott találkoztak először, egy kis mennyiségű szállítmány ügyében
A pénz fele már le volt rendezve, a másik fele még mintára várt – tudni kellett, milyen minőségű az áru. A szállítás megszervezése közös feladat lett, és az üzlet.
másnap már a Városligetben folytatódott, ahol a két figura úgy beszélgetett, mintha a világ sorsa múlna rajta. Talán így is volt.
Képernyőmentés a Google Térképről – illusztrációs célra!
Egér ekkor szólt:
– Ideje elővenni a felső kapcsolatot. Hívta Jóskát a 8. kerületből.
Jóska nem ígért sokat – csak annyit, amennyit egy igazi pesti legenda szokott: „Megoldjuk.” Másnap már találkoztak is az ukránokkal, és a Városliget padjai között megszületett az első komoly megállapodás. Jóska, mint a felső tízezer neppere, úgy tárgyalt, mintha a Kádár-korszakból maradt diplomata lenne.
A határpont Záhony lett.
Egér kérdezte:
– Jóska ott vannak a kapcsolatok?
– Ott bizony – jött a válasz. – A szállítás fű alatt jön be, a többit neked kell szervezni.
És Egér szervezett. Megérkezett az első szállítmány a Kisz-tábor mögé,
ahol csak egy vágány volt – kevés, de indulásnak elég. Beindult a csővezetés. Milán a határ túloldalán, a megszokott gyűjtőponton várta az árut. A mozgás akkora lett, hogy a környéken már suttogtak róluk, de ők nem álltak meg.
Felfedezték a régi borpalackozót is, mellette az ipari vasútvonalat. Ez lett a logisztikai központjuk. A palackozó új nevet kapott: Cabernet Diesel 1994 Kft. – egy olyan márkanév, amitől még a vámos is elmosolyodott
Milán és Egér úgy döntöttek, hivatalossá teszik a dolgot. A sok mozgás, a kapcsolatok, a szállítmányok – mindez most már papíron is rendben ment. A név pedig tökéletesen illett a környékhez:Ahol a bor gőze keveredik a dízel füsttel
De honnan ismerte Egér Jóskát?
Nos, ez egy külön történet. Még a ’80-as években, Bulgáriában, a Naposparton nyaraltak Egérék. Egy szállodai drinkbárban történt, hogy Egér épp italokat rendelt, amikor észrevette: egy férfi a barátnője kabátzsebéből emeli ki a pénztárcát. Egér utána vetette magát, a fickó a mosdóba menekült – de ott már nem volt menekvés.
A falhoz szorította, a férfi bolgárul kezdett hadarni. Egér – a déli határ gyermeke – értett a szerbhez, és mivel a bolgár hasonlít, nagyjából felfogta, hogy a fickó csak összevissza beszél. A levegője is elfogyott, mert Egér erősen szorította a nyakát. És akkor – mint egy csoda – a férfi megszólalt:
– Ne bánts, magyar vagyok!
Egér elengedte, hátralépett, és csak ennyit mondott:
– Gyere, komám, igyunk együtt. Én is zavaros vízen evezek.
Így kezdődött a barátság. Jóska akkor még zsebes volt, de már akkor is nagy kapcsolatokkal rendelkezett. Azóta már nem pénztárcákat nyitogat – inkább Kádár-korszakból maradt autók ajtaját.
Amikor Egér felhívta a legendás 3310-es Noki, Jóska csak ennyit mondott:
– Nyugi, Egér. Körbejárom az Ecseri piacot, ha ott nincs, megyek a Józsefvárosiba.
Kép forrása: internet – nem kereskedelmi felhasználásra
Estére meg is jött a hívás:
– Egér, szerencséd van. Találtam egy ukrán üzlettársat, aki tud naftát szerezni. Nem olcsó, de a pénz beszél, a kutya ugat.
Egér bólintott, és már tárcsázta is Milánt:
– Megbeszéljük, hol üssük meg az üzletet.
És akkor jött Popeye, a vámosparancsnok
Ahogy a Cabernet Diesel 1994 Kft. hivatalossá vált, elkerülhetetlenül megérkezett az ellenőrzés is – hiszen vámköteles lett minden, ami a telepen zajlott. Egérnek sürgősen meg kellett találni azt a vámost, aki szerette a nagylábon élést, és természetesen annak megfelelő zsebpénz is járt. Nem kevés. Szerencséjére akadt egy fülest, hogy az új parancsok mögött sötét, feketeüzlet húzódik.
És meg is jelent a híres vámosparancsnok a telepen. Mindenki csak Popeye-ként ismerte – nem véletlenül. A pipája füstölt, szeme fürkészett, mintha mindent látna, de Egér már készült rá. Egy rekeszbe papírzacskót rejtett tele német márkákkal – mert tudta, hogy Popeye szereti a nagystílű életet, az eleganciát még a legzordabb helyzetekben is.
Amikor vámköteles árúk meg is jött a vámosok. Egér megkérdezte:
– Parancsnok úr, ez a szállítás hibátlan? Csak egy pecsét hiányzik.
Popeye belenézett a zacskóba, majd lassan kacsintott, és így szólt:
– Látod, Egér, a dolgok úgyis megoldódnak, ezé ne agyalj.
Majd hozzáfűzte:
– Eljövök... ha így lesz, mint most.- Pénz beszél, a kutya ugat.

És ahogy jött, úgy eltűnt a ködben, mint egy legenda, mögötte megmaradt csak a füstölgő pipa és a megnyugtató tudat, hogy aki Popeye-val üzletel, annak nem kell aggódnia.
De a történet itt még nem ért véget…
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése