Nem vagyok különleges… vagy mégis? - Minden történet valahol elkezdődik


 

Gründfelder Attila. vagyok.Nem vagyok különleges… vagy mégis? a becenevem Egér, de nem bújok el. A környék, ahol születtem, így nevezett el, és azóta is ebben a névben lüktetnek a történeteim. Ez itt az én utam – ahol minden sarkon legenda születik. Az enyém itt. Nézd bele blogomat, vagy https://youtube.com/@attilagrunfelder6416?si=vcQ22JTy4QuSF7C4

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az egér lakodalmi legendája !

Kép
Az egér lakodalmi legendája ! Valahol Magyarország déli szélén, egy aprócska faluban éldegélt egy egér, aki nem volt épp a kanapé alatt bújkáló típus. Kalandvágyból ötöst kapott volna, ha lenne egéreknél ilyen vizsga. Egy nap meghívót kapott egy falusi lakodalomba – és nem sokat teketóriázott. Már csomagolt is! Egy forró nyári reggelen útnak indult, bajsza alatt dúdolva a jól ismert lakodalmas nótát. Útba esett a helyi kocsma, amit egy régi sváb házban rendeztek be: vastag vert falak, még vastagabb emlékek, és olyan hangulat, amit egy pohár sör sem tudna leírni. A pultnál egy csinos lány pultos fogadta, aki már ezer vendéget látott, de egy egérrel még neki is újdonság volt. Ott ült Bundás is, a falusi házi sörfőzés , akinek szakálla olyan puha volt, mint egy bársonyos pulóver. Miután az első hordó sör elfogyott, előkerült a lakodalmak koronázatlan királya: Szatmári szilvapálinka. Egy pohár után már 1,5%-os volt az egér véralkoholszintje – és a vidámságé legalább 300%. Ivott, ka...
További információk

Ha már a Simson motorral lemotorozol a Szabadkai Piacra, ne gyere haza üres kézzel!

Kép
  Ez a kép a saját Simson motoromról készült, valószínűleg 1983-ban. Az egér ezzel tette meg a legendás útját   Ha már a Simson motorral lemotorozol a Szabadkai Piacra, ne gyere haza üres kézzel! Ha már lecsúszol Jugóba Simsonnal, ugye nem jössz haza üres kézzel – ez volt a szabály. Valahol a déli határ mentén áll egy falu, ahol egy szombat este a kocsma tánctérré változott, A disco előtt Simson motorok sorakoztak – hogy honnan volt ennyi a faluban, a másik faluból átmotorozták, discoban, rejtély, de mind házilag.Falusi fortély a tuning voltak a simsonok példány. Két jóbarát – egyik helyi, másik a szomszédból – ott iszogattak odabent. Csapolt sör, körök mentek oda-vissza, ahogy kell. Éjfél körül már kifulladt a disco, de a srácok akkor szőtték a nagy tervet: másnap reggel lecsúsznak Szabadkára vásárolni. Piac, butik, burek – minden, amitől csillog a fiatalság szeme. – Húzz magadra valami ócska ruhát, amit nem sajnálsz! ...
További információk

Seft-történelemben – a 123-as Merci

Kép
                                              Seft-történelemben – Matild néni aranykora A pult mögött ott állt Matild néni, a meggyszörp királynője. Frizurája fényesebb volt, mint az áramszámla előtt toporgó nepper reménye, és amikor megkérdezték tőle, mitől ilyen ragyogó, csak legyintett: Disznózsír, gyerekem. Míg meleg még a fejbőr, kenni kell. Vékonyan. Mint zsíroskenyérre a paprikát.” Ő látott már mindent: valutás üzletet, csapolt korsóért lekopogott VW Passatot TDI, és egyszer valaki egy kannáért cserébe zongorát vitt el. Azóta is rebesgetik, de senki sem meri megkérdezni, hogy volt-e benne szatyor. Talán igen. Talán csak legenda. De az biztos, hogy Matild néni nem adott el semmit – csak cserélt. Meleg kézfogással és hideg meggyszörppel. Minden valamirevaló seftelőnek 123-as Mercije volt. Nem divatból, hanem mert a 100 literes tank önmagában is bankként működött. És a...
További információk