Ha már a Simson
motorral lemotorozol a Szabadkai Piacra, ne gyere haza üres kézzel!
Ha már
lecsúszol Jugóba Simsonnal, ugye nem jössz haza üres kézzel – ez volt a
szabály. Valahol a déli határ mentén áll egy falu, ahol egy szombat este a
kocsma tánctérré változott, A disco előtt Simson motorok sorakoztak – hogy honnan
volt ennyi a faluban, a másik faluból átmotorozták, discoban, rejtély, de mind
házilag.Falusi fortély a tuning voltak a simsonok példány.
Két jóbarát
– egyik helyi, másik a szomszédból – ott iszogattak odabent. Csapolt sör, körök
mentek oda-vissza, ahogy kell. Éjfél körül már kifulladt a disco, de a srácok
akkor szőtték a nagy tervet: másnap reggel lecsúsznak Szabadkára vásárolni.
Piac, butik, burek – minden, amitől csillog a fiatalság szeme.
– Húzz
magadra valami ócska ruhát, amit nem sajnálsz! – mondta a rutinosabb. A másik nem
értette, de nem vitatkozott.
Reggel találkozás egy gyárnál a kisbolt sarkán, motorra fel, és irány a határ!
Képernyőmentés a Google Térképről – illusztrációs célra
A szabadkai
piacon az első lecke: pénzváltás. A kapuban már jöttek is a „váltók”: –
Mennyiért váltod a forintot? – Egyötven – mondta az egyik. A rutinos srác csak
nevetett: – Te várj itt, én felmegyek a városba, megnézem, ott mennyi.
Fél óra
múlva visszatért: – Fent kettő adtak,
haver! A különbözetből kijött egy burek is – mert ha már Szabadka piac, akkor
burek, nincs jobb!
Indult a
vásárlás: Ritt, Levi’s, Casucci farmer, Ritmó cipő, póló, picon egyforma vették
fekete kötött garbó kötött minőség kiváló – amit csak elbírtak. A mamuszt viszont külön
üzletből kellett szerezni: Borovo bolt, a főtéren. Az egyik srác hajthatatlan
volt – csakis fekete mamusz, ez volt menő a simsonsok faluban . A másik inkább sportcipőt
választott. Végül mindketten megkapták, amit akartak – ízlés dolga.
A motoros
fiú még Bravo és Motorrad magazint is keresett barátnak, benéztek a főtérnél újságos bódéba is, ha ott nem volt, akkor a
városháznál árkád alatt egy kisboltba.
Ott megvették újságok itt lehet venni, drágák voltak a sportcuccok, de eredetik
– megérte.
A főtéren, a
szökőkútnál leültek pihenni. A rutinos tanította a másikat: – Tanuld meg:
forintból vásárolni hiba, dinárral jobban jársz, csak tudni kell hogy lehet
átváltani.
A képen Szabadka főtere látható. Most ezt látják a fiúk, de már nem ismerik fel – annyira megváltozott, hogy talán már le sem ülnének a padra.
A korábbi képet eltávolítottam. A jelenlegi illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült.
Mikor már málhás szamárrá pakolva indultak haza, letértek az útról a fenyvesbe. Ott a tisztáson gyors átöltözés: le a régi gönc eldobták, fel a vadonatúj szerkó. Cipő, farmer, póló – minden feszített, mint a rend.
– Hallod,
barát, így nem tudok felszállni a motorra! – nevetett az egyik. A másik csak
bajusz alatt kuncogott.
Határon Jugoszlávia a vámoson nem foglalkozott
minket határátkelő viszont magyar oldalon a vámos persze kiszúrta, hogy több
ruhában vannak, mint ahogy jöttek. Megkérdezte: – No legények, van elvámolni
való? De csak legyintett és elnevette magát. Tudta, mi a pálya, talán még 18
éves se nem voltak
Végül
hazaértek. A kereszteződésnél elváltak – egyik balra, másik egyenesen. De a
barátság kitartott: – Hé, barát! Este disco? – Naná! – jött a válasz. este a fiú átment a másik faluban a discoban
a kétbarát találkozott a discoban. Lásd csoda a kétbarát egyforma ruhát húzták fel. A fekete garbó
mindkettő. Barátnak mondta- ezt még meg
se beszéltünk, de még is a fekete garbó mind kettó azt húzták fel. Ezt történet
a fekete garbó, sokszor emlegetnek a két barát
Így lett a fekete garbó a barátságuk
szimbóluma. Azóta is emlegetik – és ha valaki megkérdezi, miért pont fekete,
csak annyit mondanak: „Ez egy hosszú történet…”
Első kép hasonló mamusz kerest a fiú. talán most nics olyan hiszen akkor a 80-as években volt. A második kép a szabadkai Borovo üzlet látható, amelynek külső homlokzata valószínűleg a ’80-as években is hasonlóan nézett ki. Ebben az üzletben vásárolta meg a fiú a fekete mamuszt, majd este a diszkóba ment.
Az új illusztráció mesterséges intelligencia által generált, a korábbi kép már nem része a bejegyzésnek.
Képernyőmentés a Google Térképről – illusztrációs célra
De a történet itt még nem ért véget…
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
Egy legenda,
amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A
legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.
Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése