Ha már a Simson motorral lemotorozol a Szabadkai Piacra, ne gyere haza üres kézzel!

 

Ez a kép a saját Simson motoromról készült, valószínűleg 1983-ban. Az egér ezzel tette meg a legendás útját

 

Ha már a Simson motorral lemotorozol a Szabadkai Piacra, ne gyere haza üres kézzel!

Ha már lecsúszol Jugóba Simsonnal, ugye nem jössz haza üres kézzel – ez volt a szabály. Valahol a déli határ mentén áll egy falu, ahol egy szombat este a kocsma tánctérré változott, A disco előtt Simson motorok sorakoztak – hogy honnan volt ennyi a faluban, a másik faluból átmotorozták, discoban, rejtély, de mind házilag.Falusi fortély a tuning voltak a simsonok példány.

Két jóbarát – egyik helyi, másik a szomszédból – ott iszogattak odabent. Csapolt sör, körök mentek oda-vissza, ahogy kell. Éjfél körül már kifulladt a disco, de a srácok akkor szőtték a nagy tervet: másnap reggel lecsúsznak Szabadkára vásárolni. Piac, butik, burek – minden, amitől csillog a fiatalság szeme.

– Húzz magadra valami ócska ruhát, amit nem sajnálsz! – mondta a rutinosabb. A másik nem értette, de nem vitatkozott.

Reggel találkozás egy gyárnál  a kisbolt sarkán, motorra fel, és irány a határ!

A korábbi képet eltávolítottam, helyette itt található a helyszín a kisbolt: Google Maps:https://maps.app.goo.gl/CChQK5m7mVPsB2Rz9



A szabadkai piacon az első lecke: pénzváltás. A kapuban már jöttek is a „váltók”: – Mennyiért váltod a forintot? – Egyötven – mondta az egyik. A rutinos srác csak nevetett: – Te várj itt, én felmegyek a városba, megnézem, ott mennyi.

Fél óra múlva visszatért: – Fent kettő  adtak, haver! A különbözetből kijött egy burek is – mert ha már Szabadka piac, akkor burek, nincs jobb!

Indult a vásárlás: Ritt, Levi’s, Casucci farmer, Ritmó cipő, póló, picon egyforma vették fekete kötött garbó kötött minőség kiváló  – amit csak elbírtak. A mamuszt viszont külön üzletből kellett szerezni: Borovo bolt, a főtéren. Az egyik srác hajthatatlan volt – csakis fekete mamusz, ez volt menő a simsonsok  faluban . A másik inkább sportcipőt választott. Végül mindketten megkapták, amit akartak – ízlés dolga.

A motoros fiú még Bravo és Motorrad magazint is keresett barátnak, benéztek a főtérnél  újságos bódéba is, ha ott nem volt, akkor a városháznál árkád alatt egy  kisboltba. Ott megvették újságok itt lehet venni, drágák voltak a sportcuccok, de eredetik – megérte.

A főtéren, a szökőkútnál leültek pihenni. A rutinos tanította a másikat: – Tanuld meg: forintból vásárolni hiba, dinárral jobban jársz, csak tudni kell hogy lehet átváltani.

A képen Szabadka főtere látható. Most ezt látják a fiúk, de már nem ismerik fel – annyira megváltozott, hogy talán már le sem ülnének a padra.

A korábbi képet eltávolítottam. A jelenlegi illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült.



  •  Mikor már málhás szamárrá pakolva indultak haza, letértek az útról a fenyvesbe. Ott a tisztáson gyors átöltözés: le a régi gönc eldobták, fel a vadonatúj szerkó. Cipő, farmer, póló – minden feszített, mint a rend.

  • – Hallod, barát, így nem tudok felszállni a motorra! – nevetett az egyik. A másik csak bajusz alatt kuncogott.

     Határon Jugoszlávia a vámoson nem foglalkozott minket határátkelő viszont magyar oldalon a vámos persze kiszúrta, hogy több ruhában vannak, mint ahogy jöttek. Megkérdezte: – No legények, van elvámolni való? De csak legyintett és elnevette magát. Tudta, mi a pálya, talán még 18 éves se nem voltak

    Végül hazaértek. A kereszteződésnél elváltak – egyik balra, másik egyenesen. De a barátság kitartott: – Hé, barát! Este disco? – Naná! – jött a válasz.   este a fiú átment a másik faluban a discoban a kétbarát találkozott a discoban. Lásd csoda a kétbarát  egyforma ruhát húzták fel. A fekete garbó mindkettő. Barátnak mondta- ezt még  meg se beszéltünk, de még is a fekete garbó mind kettó azt húzták fel. Ezt történet a fekete garbó, sokszor emlegetnek a két barát

    Így lett a fekete garbó a barátságuk szimbóluma. Azóta is emlegetik – és ha valaki megkérdezi, miért pont fekete, csak annyit mondanak: „Ez egy hosszú történet…”

                   Első kép hasonló mamusz kerest a fiú. talán most nics olyan hiszen akkor a 80-as években volt. A második kép a szabadkai Borovo üzlet látható, amelynek külső homlokzata valószínűleg a ’80-as években is hasonlóan nézett ki. Ebben az üzletben vásárolta meg a fiú a fekete mamuszt, majd este a diszkóba ment.


                                                 Az új illusztráció mesterséges intelligencia által generált, a korábbi kép már nem része a bejegyzésnek.


      



    Az új illusztráció mesterséges intelligencia által generált, a korábbi kép már nem része a bejegyzésnek.

  •                  




     Akik már éltek a nyolcvanas években azoknak mond valamit az a név, hogy Startas sportcipő. Akkoriban ez egy menő jugoszláv termék volt, a Borovo cipőgyár készítette és árusította üzleteiben. A Borovo mint márkanév a délszláv háború és az ország szétesése óta már a múlté itt Szerbiában, jogutódjaként a Borelli jelent meg és igyekezett túlélni, amely 15 évig várt a beruházóra, aki magánosítja. Ez a történet most úgy néz ki befejeződött, ugyanis a Borelli csődbement.

    A fiú a Bravo és a Motorrad újságokat kereste az egyik barátjának. Úgy hallotta, hogy a városháza közelében van egy kis üzlet, ahol megtalálhatja. Tudta, hol van a városháza, csak az üzletet kellett megkeresnie. Talán kétszer is körbejárta az épületet, míg végül megtalálta a kis boltot.

    A szabadkai városháza a  képén maga az épület látható,  a második képen már a kis bolt is feltűnik. (2014)

    A korábbi képet eltávolítottam, helyette itt található a helyszín: Google Maps :https://maps.app.goo.gl/NsuBD98RVTabrp346


    https://maps.app.goo.gl/NsuBD98RVTabrp346






     
    A képen (2014) a szabadkai piac látható. Most ezt látják a fiúk, de már nem ismerik fel – teljesen megváltozott. A korábbi képet eltávolítottam, helyette itt található a helyszín: Google Maps https://maps.app.goo.gl/xFTLSvpt3ub9pQYx5





     

                                   

     



                                                         



    Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

    🛡Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll. Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu


    Megjegyzések

    Népszerű bejegyzések ezen a blogon

    Az egér lakodalmi legendája !

    Seft-történelemben – a 123-as Merci