Baján. Szombati sétanapló egy felfedezőtől

                                                        


Szombati sétanapló egy felfedezőtől

Baja.2025.07.05.Szombat van, ragyogó idővel kényeztet bennünket Baja, én pedig nem tudtam ellenállni a késztetésnek: elindultam egy kis felfedező sétára. 🌳☀️

Első állomás: a romantikus Lakatfa a Sugó-parton


– mindig megmosolyogtat, mennyi szerelem lóg ott lakat formában. Innen a Torelli teteje felé vettem az irányt



. A kilátás pazar volt, készítettem is egy kis videót, és kíváncsiságból ránéztem a hőmérőre: déli 12:01-kor bizony már 35 °C-ot mutatott. 🥵

A következő állomásom a Petőfi híd, ahol megnéztem a Sugó vízállását



– alacsonyan ringatózott, szinte nyugodt volt, mint egy déli szieszta. A Szentháromság téren beugrottam a szökőkúthoz, csináltam pár hangulatos felvételt,
                                                                                 






majd úgy döntöttem, betérek egy kis lelki feltöltődésre a közeli Páduai Szent Antal Kolostortemplomba (közismerten: Barátok temploma). Egy mécsest is meggyújtottam – szép pillanat volt. 🕯                                              


️

Aztán irány a Tóth Kálmán tér, újabb videóval és újabb hőmérő-ellenőrzéssel: ekkor már 36 °C, délután 13:24-kor. Nyár, nem viccel! A hőmérő melett a Bajai ágyúnál megpihentem



Hazafelé sétálva jött a meglepetés: mellettem robogott el a PiriPonty városnéző kisvonat – gyorsan kaptam is elő a kamerát! 🎥 Végül még az Újváros lakótelepnél, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca mentén is készült egy rövid videó.

. Összességében? Ez a kis séta egyáltalán nem volt hiábavaló – Baja mindig tartogat valami újat, még akkor is, ha az útvonal már ismerős.

Ehhez a Blogger-bejegyzéshez készítettem egy videót is – nézd meg a YouTube-on!  https://www.youtube.com/watch?v=hLZR8tq36Zo


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Seft-történelemben – a 123-as Merci

Kép
                                              Seft-történelemben – Matild néni aranykora A pult mögött ott állt Matild néni, a meggyszörp királynője. Frizurája fényesebb volt, mint az áramszámla előtt toporgó nepper reménye, és amikor megkérdezték tőle, mitől ilyen ragyogó, csak legyintett: Disznózsír, gyerekem. Míg meleg még a fejbőr, kenni kell. Vékonyan. Mint zsíroskenyérre a paprikát.” Ő látott már mindent: valutás üzletet, csapolt korsóért lekopogott VW Passatot TDI, és egyszer valaki egy kannáért cserébe zongorát vitt el. Azóta is rebesgetik, de senki sem meri megkérdezni, hogy volt-e benne szatyor. Talán igen. Talán csak legenda. De az biztos, hogy Matild néni nem adott el semmit – csak cserélt. Meleg kézfogással és hideg meggyszörppel. Minden valamirevaló seftelőnek 123-as Mercije volt. Nem divatból, hanem mert a 100 literes tank önmagában is bankként működött. És a...
További információk

Katona korszak kezdés(1987-89)

Kép
  Katona korszak.  Katona korszak kezdés(1987-89) :19 éves voltam megkaptam a behívó. Pont egyik barátom együtt kaptunk a behívó   egyhelyen kellene jelentkezni Egy kisvárosban szólt a behívó   egy álltalános iskolában oda kell menni. A barátom külön laktanyában kerültünk. Amikor beértünk laktanyában ott ebédlőben mentünk. Mivel volt teherautó jogosítvány, én sofőr kaptam beosztás. Kérdezte milyen tanultam vezetni. Zil mondtam. Az jó mondta aki felvette adatom. Mondta van egy zil 157 sofőr üreshely, azt kaptam. gondoltam Zil az jó ismerem. Újonc sofőr század kerültem a második emelete ott emeletes vaságyán felső ágyam kaptam. Másnap lementünk az udvarban ahol álltak kocsi. Én kerestem a Zil, de nem találtam amilyen vezettem   tanulni. Rajparacsot   mutat meg a Zil 157-es   „Ez a szovjet gyártmányú , háromtengelyes, összkerékmeghajtású katonai teherautó 1958-tól kezdve szolgált a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés tagállamaiban. Kifejezetten nehéz ...
További információk

Vasárnapi barangolás Bácsalmáson.2025.06.29. – emlékek nyomában

Kép
Vasárnapi barangolás Bácsalmáson.2025.06.29. – emlékek nyomában Vasárnap újra Bácsalmás felé vettem az irányt – a szülővárosomba, ahová mindig különleges érzésekkel térek vissza. Most sajnos csak egy délelőttre jutott időm, elsősorban azért, hogy kilátogassak a temetőbe szüleimhez. Rövid, de tartalmas látogatás volt. A temetőfelé,   útközben megálltam ott, ahol annak idején a "göcsiben" fociztunk. Egy kis tér volt az, két faágból eszkábált kapuval – és persze rengeteg lelkes meccsel. Hát igen… körülbelül 40 év felett elszállt azóta.   https://www.youtube.com/watch?v=hk7LTAN4bik   Ahogy már-már hagyománnyá vált, egy haboskávéra és egy frissítő üdítőre is megálltam – hiszen egy kis kényeztetés mindig jár. 😉.  Ha egyszer Bácsalmáson jártok, ne hagyjátok ki a Dob utca sarkán megbújó „Pedro Cafe & Bár”-t! Nekem örökre „sörözőként” maradt meg az emlékeimben – egy igazi kedvenc, ahol mindig otthon éreztem magam. Barátságos kiszolgálás, finom italok, otthonos hangulat...
További információk