A 80-as évek Bácsalmása újra életre kel: mozi, diszkó, presszó, motoros esték és azok a pillanatok, amelyekből egy egész generáció legendái születtek. Ebben a fejezetben visszautazunk az időben — oda, ahol minden történet elkezdődött.

Legendautam – 15. fejezet: Bácsalmáson, a 80-as évek disco- és moziélményei.

Talán 1982 nyarán kezdődött minden…

Bácsalmáson akkoriban már éledezett a disco korszak, én pedig – gyerekként – nagy szemekkel figyeltem, milyen csillogó világ bújik meg a Finomposztó sarkán álló épület első emeletén. Talán bennetek is felébresztek egy régi emléket?

A Rákóczi út és a Korona utca sarka… vagyis akkoriban még a Tábori utca, mert régen így hívták. A Finomposztó épületéhez egy kis kapun lehetett bemenni, ott lépcső vezetett fel az első emeletre. Fent balra fordultunk, és ott nyílt egy nem túl nagy terem – de nekünk az volt A disco.

Bácsalmás, 1982 – a Finomposztó sarka, a Rákóczi út és a Tábori utca találkozása. Itt kezdődött a bácsalmási disco legendája.

Ahol a fények villogtak, a bakelitek forogtak, és mi először éreztük meg, milyen az, amikor egy kisvárosban is megmozdul a világ.

de nekünk az volt A disco. Belépőjegy? Fogalmam sincs. DJ? Csak tippem van: talán a „Púder” becenevű srác keverte a zenét. De lehet, hogy csak a gyerekkori fantáziám ragasztotta rá a nevet.

Ha nagyon szigorúan vesszük, ez volt az első igazi disco, de hát… már általános felsőben is voltak „tea‑délutánok”. Akkoriban jöttek divatba a színes körteégők: sorba rakták őket, neon gyújtót kötöttek rá, és már villogott is, mint a nagyoknál. Aztán valaki kitalálta, hogy egy földgömbre apró tükröket kell ragasztani – ha pedig még forgott is, az már full extra volt.

Őrsi foglalkozások, jelmezbálok… és a szendvicsillat

Őrsi foglalkozások, jelmezbálok… azokat különösen szerettem, mert volt szendvics. Zsúrkenyér vajjal, kis szalámi, uborka, tetején reszelt sajt – a gyerekkor íze, amit ma is érzem, ha becsukom a szemem.

Egyszer Laci, Tibi és én pólyás babának öltöztünk. Anyu még pólyát is szerzett hozzá – rendes, igazi pólyát, nem csak valami kendőt. 

A kép Bácsalmáson készült, a fiúiskola tornatermében, valószínűleg 1978–80 között. A babakocsiban én ültem. A kép saját archívumomból. A blogon a másolás le van tiltva. Ha valakinek szüksége van a fotó másolatára, szívesen elküldöm, szöveg és logó nélkül!

Vissza a disco korszakhoz – amikor minden csillogott

Na de térjünk vissza a disco korszakhoz. Amikor a Finomposztónál megszűnt a disco, egyszerűen átköltözött a mozi előterébe. Onnan a csapós ajtón át át lehetett sétálni a nagy presszóba is. A DJ neve máig bizonytalan — talán „Sibalon”, vagy Lipka, vagy valami hasonló — de a hangulatban nem volt bizonytalanság. Fiatalos volt, zajos, fényes, és tele voltunk tervekkel.

A zenét akkor még bakelitről keverték, rendes DJ-pulttal, és ott állt egy tévé is, amin zenei klipeket néztünk. (Bizony, ez még a 80-as évek eleje volt, a Kádár-korszak kellős közepe.) Úgy emlékszem, éjfél körül lett vége a discónak, de mi nem mentünk haza: a DJ előkapott egy VHS-kazettát, és videómagnóról filmet néztünk a tévén.

Ott láttam először a Mad Max 1-et — azóta is Mel Gibson az egyik kedvencem. Aztán jött a Péntek 13., amitől azóta is utálom a horrorfilmeket. Nem mondom, hogy állandóan filmeket néztünk, mert legtöbbször inkább Jenő bácsi pultjánál álltunk, és terveztük, mit csinálunk este, vagy másnap merre motorozunk.

VHS-kazetta – a DJ kedvence

Kép forrása: arukereso.hu

Videokazetta-lejátszó – innen jöttek a filmek a tévén. Kép forrása: jofogás.hu

A presszó előtt is zajlott az élet. A Sárga Csikóban is volt disco — talán ott is Lipka keverte a zenét. Két DJ váltotta egymást, és a fiatalok csak jöttek-mentek egyik discóból a másikba.

A 80-as évek stílusa Bácsalmáson

A lányok haját akkoriban úgy csinálták, mint C. C. Catch-nek: melírozott tincsek, műanyag klipszek, csillogó ruhák, széles derékövek, boszorkánycipők. Ki tudja már pontosan, milyen volt a trend Bácsalmáson és környékén — de az biztos, hogy szépek voltak. Körömlakk is volt, persze, csak nem úgy, mint most, amikor már az iskolában is műkörömmel járnak. Tudom, más világ van.

A fiúk és lányok egy dologban biztosan egyeztek: a farmer sosem maradt el. Casucci, Ritt, Levi’s — utóbbi kicsit drága volt, de annál menőbb. A fiúk farmernadrágot és farmeringet hordtak, mert a farmer sosem megy ki a divatból. Fehér, magas szárú Puma sportcipő – ha nem volt, jó lett a fehér, magas szárú kínai tornacipő is. A makos cipő pedig külön slágernek számított.

A fiúk haja? Dauerolt, popper, tépett, hosszú — minden volt, ami mozog, lobog, vagy legalábbis úgy tesz.

Bácsalmáson könnyű volt trendi ruhát szerezni: csak le kellett menni Jugóba, Szabadkára a piacra. Én is ott vettem a Levi’s 501-est — jól kifogtam, vagy tíz évig hordtam, csak összement… vagy én híztam ki. 😊

A nagy presszó – a találkozások törvénye

Disco előtt mindenki a nagy presszóban gyülekezett. A nagy terem bal oldalán volt egy kis szinteltolás, talán másfél méter, és a végében, a sarokban bújtak össze a fiatalok. Nem tudom, miért, de a nagy presszó — Jenő bácsival együtt — valahogy mindig működött. Mintha lett volna egy saját vonzástörvénye.

A mozi előtt és után – a presszó volt a kötelező kör

Ha moziba mentünk, előtte és utána is kötelező volt beugrani a presszóba. Ha volt egy kis pénzünk, vettünk ropit, dunakavicsot — igaz, ott minden egy kicsit drágább volt, főleg a nagy presszóban. De hát élőzene is járt hozzá: talán a „Józsika” játszott, ha nem ő, akkor valaki más, de volt.

                                               Dunakavics – a gyerekkor íze

Kép forrása: edessegbazis.hu

Emlékszem, még nem voltam 18 éves, de kértem egy sört — Wernesgrüner vagy Radeberger . Ismertem a pincért, talán Mari vagy Kálmán volt, és ki is hozta. Hátra, a sarokba beültem, és szépen megittam. Jenő bácsi biztos nem hozta volna ki nekem, az hétszentség.

 A mozi: premierfilmek, sorban állás, sárga függöny

Ha premierfilm volt, előre le lehetett foglalni a jegyet, de legtöbbször sorban álltunk a pénztár előtt. Ha elfogyott a jegy, a pénztáros egyszerűen behúzta a sárga függönyt. Talán ki is volt írva: „Az előadásra minden jegy elkelt.”

A mozi szerintem olyan 400 férőhelyes lehetett. Az biztos, hogy 16 sor volt, és a legjobb hely a 9–10. sor közepe — ha lehetett, mindig azt kértük. Az 1–3. sor? Na, az volt a ‘nyaktörő zóna’, a legolcsóbb és egyben legrosszabb hely, ahol az ember gyakorlatilag alulról nézte a vásznat. Oda csak akkor ültünk, ha már tényleg semmi más nem maradt. De akárhol is kaptunk helyet, a mozi varázsa mindig működött.

Mozi után a dupla szárnyú ajtó teljesen ki volt tárva, de így is alig bírtunk kijönni. Olyan tömeg volt, mint egy örökös FTC–Dózsa rangadón. Fél 4-kor, fél 6-kor és fél 8-kor kezdődtek a vetítések – így emlékszem. Ha premierfilm volt, mindhárom előadásra megtelt a mozi.Aki akarja, elhiszi. Aki nem, az nem volt a bácsalmási moziban a ’80-as években.

A vetítés élménye – papírgolyók, térdrugdosás, beszólások

Mozi után persze jöttek a sztorik, hogy „láttad, amikor…?” — de igazából már a vetítés alatt is történt minden.

• Valaki papírgolyót dobott be a vetítési sugárba, és az úgy világított, mintha külön effekt lenne.
• Ha valaki mögötted ült, és hosszú volt a lába, simán belenyomta a térdét az előtted lévő székbe — köztük én is.
• Ha a film elszakadt, vagy a vetítőgép váltott, volt egy-két perc szünet. Ilyenkor jöttek a beszólások: „Lázó, gyorsan csináld!” — ez még a light kategória volt. A keményebb szavakat inkább nem idézem.

 

Ez volt a 80-as évek moziélménye: egyszerre közösségi, és felejthetetlen. Ugye így történt , és milyen jó?

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.  

Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0  

🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu